Stonawski Tamás

Életrajz

Stonawski Tamás magyarországi grafikus, festőművész-tanár “ Látvány és csend “ című egyéni kiállítása nyílik a brassói Evangélikus –Lutheránus Egyházközség kiállítótermébe (Iuliu Maniu út 2 szám) 2013 március 15-én 18.00 órától. A látogatókat köszönti Koszta István tiszteletes, majd a művész barátja Nagy Miklós vette át a szót, a kiállított anyagot értékelte Vetró B. Sebestyén András, a brassói Művészeti Líceum tanszékvezetője.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Stonawski Tamás a Földön járó, kutató Alkotó –

a valóságot szubjektíven áthangolja

             1970-ben született Martfűn, ahol szüleivel 1988-ig, a főiskola megkezdéséig élt. Képzőművészet iránti érdeklődése már általános iskolában megmutatkozott, különórákra, rajzszak-körre járt. Grafikák, linómetszet, rézkarc tehnikákat tanulmányozta és az alapokat sajátította el. Ebben az  időben publikálja frissen készült sorozatait  különböző helyi lapokban,és több csoportos kiállításra kap meghívást.
             Nyíregyházán fizika-matematika szakos tanári diplomát szerzett 1993-ban, majd az ELTE fizika szakán 1998-ban. 2003-ban a Nyíregyházi Főiskolán rajztanári diplomát szerzett.1993 óta Mátészalkán él és alkot.1995-től a Déri Miksa Szakközépiskolában tanít, 1999 óta a GDF adjunktusaként is tevékenykedik.
               1995-ben, 1997-ben és 2002-ben verseskötetei jelentek meg saját illusztrációival.
             20 éves kora óta fest olajképeket. Főleg tájképek, csendéletek, aktok, porték érdeklik. A szatmári táj lebilincseli néholi érintetlenségével, többször űzi a plain-air-t, de műtermi munkái is akadnak. 2000 óta  nyári alkotótáborokban, művésztelepeken alkot (Monok, Máriapócs, Tiborszállás, Homonna (Szlovákia), Nyírbogát).
             Munkássága révén olyan jeles művészekkel kerül kapcsolatba mint a Szabó Károly-Herman Lipót-díjas festőművész aki így méltatta: „Stonawski Tamás  látvány vizuális információiból módszeresen szelektál, célja, hogy minél kevesebb eszközzel és színnel tárja elénk saját világát, amely az objektívtől az egyedi szubjektív felé halad.” vagy a Munkácsy dijas Dienes Gábor festőművésszel, aki később tanítványává is fogadta.

 Csoportos kiállítások: Nagy részét a nyári alkotótáborok zárókiállításai teszik ki mint,  Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei ALKOTÓ PEDAGÓGUSOK kiállítása Debrecen, vagy az Országos  PEDAGÓGUSOK kiállítása Budapesten, Nagykárolyi Művészeti Napok Kiállítás (Románia)
1991 óta szerepelnek munkái különböző megyei és országos tárlatokon.1994 -től önálló kiállításokkal is jelentkezik a következő helységekben: Kocsord, Vásárosnamény, Nyírbátor, Kisvárda, Vaja, Csenger, Fehérgyarmat, Mátészalka, Nagykálló, Ajak.

A dolgok nem bonyolultak, ha anyanyelvükre fordítjuk őket.

A néhány festő törekvésében benne lévő gondolati tartalom önmagában kevés magának a jelenségnek a megmutatásához, ám a FÉNY, mint ezoterikus fizikai vagy technikai exoterikus tartam, közelebb visz hozzá! A dimenzió kiterjesztése, azaz az egységben látás maga az ismeretelméleti garanciája minden nagy szellemi megismerésnek, folyamatnak.

        Tamás átalakít és átrendez térben és időben. E lüktetés szinkronba tud kerülni a természetnek azzal az alapritmusával, melyet mi emberek legjobban szeretünk, mert a “kellemes” kategóriája által mélyen érint meg bennünket, ugyanakkor képes kiváltani a “katarzist” is . lásd itt felsorakoztatott képein -Kastély Eperjeskén, Hvar sziklái

A képfelület mozgása, a színek vibrálása, egymásba fonódása egy benső feszültség, mely sajátja a megjelenítési módnak.  A gesztus az ecsetnyomban már magában hordozza az alkotó teljes személyiségét. A festészet jelzett nyom, azaz minden ecsetnyomban, melyek adott halmaza maga a kép, benne van az alkotó szellemisége. Ezek minden valódi festő csemegéi, mai napig csodálható gesztusélmények. Az egyéni íz, zamat ilyenkor csak a témaválasztásban jelenik meg, lásd Tavirózsák, Holt Szamos cimű képein

Tamás nem a technikai segédletekben bravúroskodik, hanem a hívás energiájának mind közvetlenebb átadására törekszik. E törekvésben jelenik meg - az ecsettel meghosszabbított kéz mozgásától  a vásznon  a választott forma.           

        Tamás a maga fénymisztikájával; tájszemléletével atmoszférikus tájábrázolása, valamint a plein air-festészethez közelálló alkotásaival valójában realista igénnyel a látottat, és nem a tudottat ábrázolta, követve a természetben a fényviszonyok hatását . E futó benyomások rögzítése, az impresszió megragadása a célja. Hivatkozva a francia festők jelszavaira - Vonal nincs a természetben, a formákat kizárólag színek révén érzékeljük. Bizonyitja Kerti pihenő című aktfestményén is.

Munkáinak más jellemzői, hogy Tamás a fény, levegő, a színek telítettségének, a visszatükrőződő színeknek az optikai problémáit is tanulmányozta. Néhány csendéletén a  tárgyak felületi, helyi színei  kis színfelületekké esnek szét; de nála a pillanat megragadása a látvány friss, közvetlen rögzítése a cél. Az impresszionistákhoz hasonlóan építi képeit felismeri, hogy minden szín kiegészítő színével gazdagítja  környezetét, így  az árnyék is színes felületként jelenik meg. Munkáinak nagyrésze az optikai keverés hatására  „összeáll” a festményei nem zavaró színhalmazok hanem az oldott, laza ecsetvonás, a vibráló tónusok koherensen, izlésesen követő szériái. Túllép a kontúr- és vonalperspektíván, maga a fény az ábrázolandó, szobrászi és festői felületkezeléssel dolgozik, így bravúros fény-árnyék hatásokat kölcsönöz műveinek.

A fény akár a mintázás része, a keresett pillanatszerűség, a tovatűnő, a benyomás rögzítése kétségkívül az impresszionizmushoz köti művészetét - ugyanakkor eltér az impresszionista elvektől, mert művei túlnyomó része, misztikus és a plasztikai jelentéssel egyenértékű az érzelmi, a szimbolikus, az irodalmi jelentés.

A realizmus a valóság torzításmentes megragadására törekszik, de nem annak esetleges visszaadására, hanem művészi visszatükrözésére.Stonawsky Tamás módszere a látványnak részleteiben való alapos szemügyrevétele, az a „megfigyelés”, részletszépségek iránti fogékonysága  páratlan.

            Művészetében az izmusok hatása ugyan kimutatható, de az ő realizmusa, impresszionizmusa vagy expresszionizmusa már sajátosan egyéni, mindezek képépítő rendszerében csak formai adalékok a kifejezés érdekében. Így a kezdeti korszak munkáiban is már egy nagyobb rendezőelv szolgálatában álltak ezek a formahatások, utánzó felfogásról nem beszélhetünk, a kimutatható stiláris jegyek is csak eszközök voltak a szintézisteremtő folyamathoz.

Autonóm művészi világképe személyéből fakadó magányosan fejlődött messze minden képzőművészeti szerveződéstől, mozgalomtól. Ez a természetesség párosult egy költői világlátással, ahol a belső képzet- és élményvilág adta művészetének alapját, így egy olyan mitikus világképet fedett fel, ami az emberben rejtve mindig jelen van,

         Tamás képes újra feltámasztani bennünk a mágikus világlátást, ami által visszatalálhatunk a természet egységéhez. A formaeredethez való eljutás vágya irányította, ami egyben Istenhez való állandó közeledés, így minden festménye a létezés magasabb szintjére való törekvés és egyben az anyag és szellem szétválaszthatatlan egysége.

Stonawski Tamás magyarországi grafikus, festőművész-tanár “ Látvány és csend “ című egyéni kiállítása nyílik a brassói Evangélikus –Lutheránus Egyházközség kiállítótermébe (Iuliu Maniu út 2 szám) 2013 március 15-én 18.00 órától. A látogatókat köszönti Koszta István tiszteletes, majd a művész barátja Nagy Miklós vette át a szót, a kiállított anyagot értékelte Vetró B. Sebestyén András, a brassói Művészeti Líceum tanszékvezetője.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Stonawski Tamás a Földön járó, kutató Alkotó –

a valóságot szubjektíven áthangolja

             1970-ben született Martfűn, ahol szüleivel 1988-ig, a főiskola megkezdéséig élt. Képzőművészet iránti érdeklődése már általános iskolában megmutatkozott, különórákra, rajzszak-körre járt. Grafikák, linómetszet, rézkarc tehnikákat tanulmányozta és az alapokat sajátította el. Ebben az  időben publikálja frissen készült sorozatait  különböző helyi lapokban,és több csoportos kiállításra kap meghívást.
             Nyíregyházán fizika-matematika szakos tanári diplomát szerzett 1993-ban, majd az ELTE fizika szakán 1998-ban. 2003-ban a Nyíregyházi Főiskolán rajztanári diplomát szerzett.1993 óta Mátészalkán él és alkot.1995-től a Déri Miksa Szakközépiskolában tanít, 1999 óta a GDF adjunktusaként is tevékenykedik.
               1995-ben, 1997-ben és 2002-ben verseskötetei jelentek meg saját illusztrációival.
             20 éves kora óta fest olajképeket. Főleg tájképek, csendéletek, aktok, porték érdeklik. A szatmári táj lebilincseli néholi érintetlenségével, többször űzi a plain-air-t, de műtermi munkái is akadnak. 2000 óta  nyári alkotótáborokban, művésztelepeken alkot (Monok, Máriapócs, Tiborszállás, Homonna (Szlovákia), Nyírbogát).
             Munkássága révén olyan jeles művészekkel kerül kapcsolatba mint a Szabó Károly-Herman Lipót-díjas festőművész aki így méltatta: „Stonawski Tamás  látvány vizuális információiból módszeresen szelektál, célja, hogy minél kevesebb eszközzel és színnel tárja elénk saját világát, amely az objektívtől az egyedi szubjektív felé halad.” vagy a Munkácsy dijas Dienes Gábor festőművésszel, aki később tanítványává is fogadta.

 Csoportos kiállítások: Nagy részét a nyári alkotótáborok zárókiállításai teszik ki mint,  Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei ALKOTÓ PEDAGÓGUSOK kiállítása Debrecen, vagy az Országos  PEDAGÓGUSOK kiállítása Budapesten, Nagykárolyi Művészeti Napok Kiállítás (Románia)
1991 óta szerepelnek munkái különböző megyei és országos tárlatokon.1994 -től önálló kiállításokkal is jelentkezik a következő helységekben: Kocsord, Vásárosnamény, Nyírbátor, Kisvárda, Vaja, Csenger, Fehérgyarmat, Mátészalka, Nagykálló, Ajak.

A dolgok nem bonyolultak, ha anyanyelvükre fordítjuk őket.

A néhány festő törekvésében benne lévő gondolati tartalom önmagában kevés magának a jelenségnek a megmutatásához, ám a FÉNY, mint ezoterikus fizikai vagy technikai exoterikus tartam, közelebb visz hozzá! A dimenzió kiterjesztése, azaz az egységben látás maga az ismeretelméleti garanciája minden nagy szellemi megismerésnek, folyamatnak.

        Tamás átalakít és átrendez térben és időben. E lüktetés szinkronba tud kerülni a természetnek azzal az alapritmusával, melyet mi emberek legjobban szeretünk, mert a “kellemes” kategóriája által mélyen érint meg bennünket, ugyanakkor képes kiváltani a “katarzist” is . lásd itt felsorakoztatott képein -Kastély Eperjeskén, Hvar sziklái

A képfelület mozgása, a színek vibrálása, egymásba fonódása egy benső feszültség, mely sajátja a megjelenítési módnak.  A gesztus az ecsetnyomban már magában hordozza az alkotó teljes személyiségét. A festészet jelzett nyom, azaz minden ecsetnyomban, melyek adott halmaza maga a kép, benne van az alkotó szellemisége. Ezek minden valódi festő csemegéi, mai napig csodálható gesztusélmények. Az egyéni íz, zamat ilyenkor csak a témaválasztásban jelenik meg, lásd Tavirózsák, Holt Szamos cimű képein

Tamás nem a technikai segédletekben bravúroskodik, hanem a hívás energiájának mind közvetlenebb átadására törekszik. E törekvésben jelenik meg - az ecsettel meghosszabbított kéz mozgásától  a vásznon  a választott forma.           

        Tamás a maga fénymisztikájával; tájszemléletével atmoszférikus tájábrázolása, valamint a plein air-festészethez közelálló alkotásaival valójában realista igénnyel a látottat, és nem a tudottat ábrázolta, követve a természetben a fényviszonyok hatását . E futó benyomások rögzítése, az impresszió megragadása a célja. Hivatkozva a francia festők jelszavaira - Vonal nincs a természetben, a formákat kizárólag színek révén érzékeljük. Bizonyitja Kerti pihenő című aktfestményén is.

Munkáinak más jellemzői, hogy Tamás a fény, levegő, a színek telítettségének, a visszatükrőződő színeknek az optikai problémáit is tanulmányozta. Néhány csendéletén a  tárgyak felületi, helyi színei  kis színfelületekké esnek szét; de nála a pillanat megragadása a látvány friss, közvetlen rögzítése a cél. Az impresszionistákhoz hasonlóan építi képeit felismeri, hogy minden szín kiegészítő színével gazdagítja  környezetét, így  az árnyék is színes felületként jelenik meg. Munkáinak nagyrésze az optikai keverés hatására  „összeáll” a festményei nem zavaró színhalmazok hanem az oldott, laza ecsetvonás, a vibráló tónusok koherensen, izlésesen követő szériái. Túllép a kontúr- és vonalperspektíván, maga a fény az ábrázolandó, szobrászi és festői felületkezeléssel dolgozik, így bravúros fény-árnyék hatásokat kölcsönöz műveinek.

A fény akár a mintázás része, a keresett pillanatszerűség, a tovatűnő, a benyomás rögzítése kétségkívül az impresszionizmushoz köti művészetét - ugyanakkor eltér az impresszionista elvektől, mert művei túlnyomó része, misztikus és a plasztikai jelentéssel egyenértékű az érzelmi, a szimbolikus, az irodalmi jelentés.

A realizmus a valóság torzításmentes megragadására törekszik, de nem annak esetleges visszaadására, hanem művészi visszatükrözésére.Stonawsky Tamás módszere a látványnak részleteiben való alapos szemügyrevétele, az a „megfigyelés”, részletszépségek iránti fogékonysága  páratlan.

            Művészetében az izmusok hatása ugyan kimutatható, de az ő realizmusa, impresszionizmusa vagy expresszionizmusa már sajátosan egyéni, mindezek képépítő rendszerében csak formai adalékok a kifejezés érdekében. Így a kezdeti korszak munkáiban is már egy nagyobb rendezőelv szolgálatában álltak ezek a formahatások, utánzó felfogásról nem beszélhetünk, a kimutatható stiláris jegyek is csak eszközök voltak a szintézisteremtő folyamathoz.

Autonóm művészi világképe személyéből fakadó magányosan fejlődött messze minden képzőművészeti szerveződéstől, mozgalomtól. Ez a természetesség párosult egy költői világlátással, ahol a belső képzet- és élményvilág adta művészetének alapját, így egy olyan mitikus világképet fedett fel, ami az emberben rejtve mindig jelen van,

         Tamás képes újra feltámasztani bennünk a mágikus világlátást, ami által visszatalálhatunk a természet egységéhez. A formaeredethez való eljutás vágya irányította, ami egyben Istenhez való állandó közeledés, így minden festménye a létezés magasabb szintjére való törekvés és egyben az anyag és szellem szétválaszthatatlan egysége.