Stonawski Tamás
Életrajz

 

 

 

 

 

1970-ben született Martfűn, ahol szüleivel 1989-ig, a főiskola megkezdéséig élt. Képzőművészeti érdeklődése már általános iskolában kezdődött, különórákra, rajzszakkörre járt. Grafikák, linómetszetek, rézkarcok születtek főleg ebből a korszakból. Már ekkor jelentek meg munkái a helyi lapokban, kiállításokon vett részt.

Műszaki középiskolába nyer felvételt, aktív természettudományos érdeklődés jellemzi e korszakát.[1]

Nyíregyházán fizika-matematika szakos tanári diplomát szerzett 1993-ban, majd az ELTE[2] fizika szakán 1998-ban. 2003-ban a Nyíregyházi Főiskolán rajztanári oklevelet szerzett, 2009-ben pedig a  Debreceni Egyetem matematika mesterkurzusán diplomázott. 2010-ben a Nyíregyházi Főiskola Master kurzusán szerez vizuális- és környezetkultúra tanár szakos diplomát. Az ELTE-n doktorál 2016-ban (PhD. fizika tanítása).

1993 óta Mátészalkán él és alkot.

1999 óta a GDF adjunktusaként is tevékenykedik.[3] Fizikai segédletek címen tankönyvkiegészítője jelent meg 2004-ben. Jelenleg is foglalkozik tananyagfejlesztéssel.[4]

Az Országos Fizikatanári Ankétok előadója.[5]

A Mátészalkai Művészetbarát Egyesület alapító tagja.[6]

A Mátészalkai Vörösmarty kör alapító tagja.[7]

A Szatmári Esztétikai Műhely alapító tagja, elnöke 2008-ban.

1995-ben, 1997-ben és 2002-ben verseskötetei jelentek meg saját illusztrációival.

2008-tól a Who’s who lexikonban is szerepel.

2009-től tudományos és művészeti előadásokat tart az ország számos részén legfőképpen pedagógusok számára[8]. (Aranymetszés az európai festészetben, Rajz- és virtuális-technika, Szerkesztések az Euklides programmal, Vidd haza a tudományt![9] Látványos fizikai kísérletek I.-II., Játékos természetismeret, A projektmódszer a középiskolákban)

2011-től a GDF regionális konzultációs központ vezetője.

2011-ben az 54. Országos Fizikatanári Ankéton a műhelyvezetők versenyében I. helyezést ért el.

2013-tól a Nyíregyházi Egyetem adjunktusa.

Festményei számos galériában, több országban is megtalálhatók.

20 éves kora óta fest olajképeket. Főleg tájképek, csendéletek, aktok, porték érdeklik, de geometriai formákkal is kísérletezik. A szatmári táj lebilincseli néholi érintetlenségével, többször űzi a plain-air-t, de műtermi munkái is akadnak. 2000 óta folyamatosan nyári alkotótáborokban fejleszti tudását[10], 2008-tól a Szatmári Alkotótábor, 2017-től a Szatmári Művésztelep művészeti vezetője.[11]

Több színielőadás díszletét, plakátját, egyesületek bélyegzőit tervezte meg[12].

Kapcsolatba került Dienes Gábor festőművésszel, aki tanítványává fogadta.[13]

2008-ban a Romániai székhelyű nemzetközi művészcsoport, a Provinciart tagjává fogadja.

 

„Stonawski Tamás neve a Mátészalka kulturális életében ismerősen cseng. Versírásban és a festészet terén is otthonosan mozog. Alkotó módszere igen érdekes, ösztönösen az egészből indul a részletek felé.”

Bíró Lajos

szobrász

A Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetség

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi

Szervezetének vezetőségi tagja

 

„A foltokban festett képeit megpróbálja egyre kevesebb és nagyon jól kikevert színekkel felépíteni, mellőzve a zavaró részleteket, de képei távolról a valóság illúzióját keltik. A látvány vizuális információiból módszeresen szelektál, célja, hogy minél kevesebb eszközzel és színnel tárja elénk saját világát, amely az objektívtől az egyedi szubjektív felé halad.

Sok kis részletet összevon, és „közös nevezőre” igyekszik azokat hozni. Technikájában kevésbé épít a véletlenszerűségre, a felületjátékokat mellőzi, képei átgondoltak.

Sokszor különböző formai-festői megoldások érdeklik, ehhez keresi a témát.”

Szabó Károly

Herman Lipót-díjas festőművész

 

Stonawski Tamás magyarországi grafikus, festőművész-tanár “ Látvány és csend “ című egyéni kiállítása nyílik a brassói Evangélikus –Lutheránus Egyházközség kiállítótermébe (Iuliu Maniu út 2 szám) 2013 március 15-én 18.00 órától. A látogatókat köszönti Koszta István tiszteletes, majd a művész barátja Nagy Miklós vette át a szót, a kiállított anyagot értékelte Vetró B. Sebestyén András, a brassói Művészeti Líceum tanszékvezetője.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Stonawski Tamás a Földön járó, kutató Alkotó –

a valóságot szubjektíven áthangolja

             1970-ben született Martfűn, ahol szüleivel 1988-ig, a főiskola megkezdéséig élt. Képzőművészet iránti érdeklődése már általános iskolában megmutatkozott, különórákra, rajzszak-körre járt. Grafikák, linómetszet, rézkarc tehnikákat tanulmányozta és az alapokat sajátította el. Ebben az  időben publikálja frissen készült sorozatait  különböző helyi lapokban,és több csoportos kiállításra kap meghívást.
             Nyíregyházán fizika-matematika szakos tanári diplomát szerzett 1993-ban, majd az ELTE fizika szakán 1998-ban. 2003-ban a Nyíregyházi Főiskolán rajztanári diplomát szerzett.1993 óta Mátészalkán él és alkot.1995-től a Déri Miksa Szakközépiskolában tanít, 1999 óta a GDF adjunktusaként is tevékenykedik.
               1995-ben, 1997-ben és 2002-ben verseskötetei jelentek meg saját illusztrációival.
             20 éves kora óta fest olajképeket. Főleg tájképek, csendéletek, aktok, porték érdeklik. A szatmári táj lebilincseli néholi érintetlenségével, többször űzi a plain-air-t, de műtermi munkái is akadnak. 2000 óta  nyári alkotótáborokban, művésztelepeken alkot (Monok, Máriapócs, Tiborszállás, Homonna (Szlovákia), Nyírbogát).
             Munkássága révén olyan jeles művészekkel kerül kapcsolatba mint a Szabó Károly-Herman Lipót-díjas festőművész aki így méltatta: „Stonawski Tamás  látvány vizuális információiból módszeresen szelektál, célja, hogy minél kevesebb eszközzel és színnel tárja elénk saját világát, amely az objektívtől az egyedi szubjektív felé halad.” vagy a Munkácsy dijas Dienes Gábor festőművésszel, aki később tanítványává is fogadta.

 Csoportos kiállítások: Nagy részét a nyári alkotótáborok zárókiállításai teszik ki mint,  Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei ALKOTÓ PEDAGÓGUSOK kiállítása Debrecen, vagy az Országos  PEDAGÓGUSOK kiállítása Budapesten, Nagykárolyi Művészeti Napok Kiállítás (Románia)
1991 óta szerepelnek munkái különböző megyei és országos tárlatokon.1994 -től önálló kiállításokkal is jelentkezik a következő helységekben: Kocsord, Vásárosnamény, Nyírbátor, Kisvárda, Vaja, Csenger, Fehérgyarmat, Mátészalka, Nagykálló, Ajak.

A dolgok nem bonyolultak, ha anyanyelvükre fordítjuk őket.

A néhány festő törekvésében benne lévő gondolati tartalom önmagában kevés magának a jelenségnek a megmutatásához, ám a FÉNY, mint ezoterikus fizikai vagy technikai exoterikus tartam, közelebb visz hozzá! A dimenzió kiterjesztése, azaz az egységben látás maga az ismeretelméleti garanciája minden nagy szellemi megismerésnek, folyamatnak.

        Tamás átalakít és átrendez térben és időben. E lüktetés szinkronba tud kerülni a természetnek azzal az alapritmusával, melyet mi emberek legjobban szeretünk, mert a “kellemes” kategóriája által mélyen érint meg bennünket, ugyanakkor képes kiváltani a “katarzist” is . lásd itt felsorakoztatott képein -Kastély Eperjeskén, Hvar sziklái

 

A képfelület mozgása, a színek vibrálása, egymásba fonódása egy benső feszültség, mely sajátja a megjelenítési módnak.  A gesztus az ecsetnyomban már magában hordozza az alkotó teljes személyiségét. A festészet jelzett nyom, azaz minden ecsetnyomban, melyek adott halmaza maga a kép, benne van az alkotó szellemisége. Ezek minden valódi festő csemegéi, mai napig csodálható gesztusélmények. Az egyéni íz, zamat ilyenkor csak a témaválasztásban jelenik meg, lásd Tavirózsák, Holt Szamos cimű képein

Tamás nem a technikai segédletekben bravúroskodik, hanem a hívás energiájának mind közvetlenebb átadására törekszik. E törekvésben jelenik meg - az ecsettel meghosszabbított kéz mozgásától  a vásznon  a választott forma.           

        Tamás a maga fénymisztikájával; tájszemléletével atmoszférikus tájábrázolása, valamint a plein air-festészethez közelálló alkotásaival valójában realista igénnyel a látottat, és nem a tudottat ábrázolta, követve a természetben a fényviszonyok hatását . E futó benyomások rögzítése, az impresszió megragadása a célja. Hivatkozva a francia festők jelszavaira - Vonal nincs a természetben, a formákat kizárólag színek révén érzékeljük. Bizonyitja Kerti pihenő című aktfestményén is.

Munkáinak más jellemzői, hogy Tamás a fény, levegő, a színek telítettségének, a visszatükrőződő színeknek az optikai problémáit is tanulmányozta. Néhány csendéletén a  tárgyak felületi, helyi színei  kis színfelületekké esnek szét; de nála a pillanat megragadása a látvány friss, közvetlen rögzítése a cél. Az impresszionistákhoz hasonlóan építi képeit felismeri, hogy minden szín kiegészítő színével gazdagítja  környezetét, így  az árnyék is színes felületként jelenik meg. Munkáinak nagyrésze az optikai keverés hatására  „összeáll” a festményei nem zavaró színhalmazok hanem az oldott, laza ecsetvonás, a vibráló tónusok koherensen, izlésesen követő szériái. Túllép a kontúr- és vonalperspektíván, maga a fény az ábrázolandó, szobrászi és festői felületkezeléssel dolgozik, így bravúros fény-árnyék hatásokat kölcsönöz műveinek.

A fény akár a mintázás része, a keresett pillanatszerűség, a tovatűnő, a benyomás rögzítése kétségkívül az impresszionizmushoz köti művészetét - ugyanakkor eltér az impresszionista elvektől, mert művei túlnyomó része, misztikus és a plasztikai jelentéssel egyenértékű az érzelmi, a szimbolikus, az irodalmi jelentés.

A realizmus a valóság torzításmentes megragadására törekszik, de nem annak esetleges visszaadására, hanem művészi visszatükrözésére.Stonawsky Tamás módszere a látványnak részleteiben való alapos szemügyrevétele, az a „megfigyelés”, részletszépségek iránti fogékonysága  páratlan.

            Művészetében az izmusok hatása ugyan kimutatható, de az ő realizmusa, impresszionizmusa vagy expresszionizmusa már sajátosan egyéni, mindezek képépítő rendszerében csak formai adalékok a kifejezés érdekében. Így a kezdeti korszak munkáiban is már egy nagyobb rendezőelv szolgálatában álltak ezek a formahatások, utánzó felfogásról nem beszélhetünk, a kimutatható stiláris jegyek is csak eszközök voltak a szintézisteremtő folyamathoz.

Autonóm művészi világképe személyéből fakadó magányosan fejlődött messze minden képzőművészeti szerveződéstől, mozgalomtól. Ez a természetesség párosult egy költői világlátással, ahol a belső képzet- és élményvilág adta művészetének alapját, így egy olyan mitikus világképet fedett fel, ami az emberben rejtve mindig jelen van,

 

         Tamás képes újra feltámasztani bennünk a mágikus világlátást, ami által visszatalálhatunk a természet egységéhez. A formaeredethez való eljutás vágya irányította, ami egyben Istenhez való állandó közeledés, így minden festménye a létezés magasabb szintjére való törekvés és egyben az anyag és szellem szétválaszthatatlan egysége.

 


Olvass tovább: http://vetrobsa.webnode.hu/news/uj-esemeny/

Stonawski Tamás magyarországi grafikus, festőművész-tanár “ Látvány és csend “ című egyéni kiállítása nyílik a brassói Evangélikus –Lutheránus Egyházközség kiállítótermébe (Iuliu Maniu út 2 szám) 2013 március 15-én 18.00 órától. A látogatókat köszönti Koszta István tiszteletes, majd a művész barátja Nagy Miklós vette át a szót, a kiállított anyagot értékelte Vetró B. Sebestyén András, a brassói Művészeti Líceum tanszékvezetője.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Stonawski Tamás a Földön járó, kutató Alkotó –

a valóságot szubjektíven áthangolja

             1970-ben született Martfűn, ahol szüleivel 1988-ig, a főiskola megkezdéséig élt. Képzőművészet iránti érdeklődése már általános iskolában megmutatkozott, különórákra, rajzszak-körre járt. Grafikák, linómetszet, rézkarc tehnikákat tanulmányozta és az alapokat sajátította el. Ebben az  időben publikálja frissen készült sorozatait  különböző helyi lapokban,és több csoportos kiállításra kap meghívást.
             Nyíregyházán fizika-matematika szakos tanári diplomát szerzett 1993-ban, majd az ELTE fizika szakán 1998-ban. 2003-ban a Nyíregyházi Főiskolán rajztanári diplomát szerzett.1993 óta Mátészalkán él és alkot.1995-től a Déri Miksa Szakközépiskolában tanít, 1999 óta a GDF adjunktusaként is tevékenykedik.
               1995-ben, 1997-ben és 2002-ben verseskötetei jelentek meg saját illusztrációival.
             20 éves kora óta fest olajképeket. Főleg tájképek, csendéletek, aktok, porték érdeklik. A szatmári táj lebilincseli néholi érintetlenségével, többször űzi a plain-air-t, de műtermi munkái is akadnak. 2000 óta  nyári alkotótáborokban, művésztelepeken alkot (Monok, Máriapócs, Tiborszállás, Homonna (Szlovákia), Nyírbogát).
             Munkássága révén olyan jeles művészekkel kerül kapcsolatba mint a Szabó Károly-Herman Lipót-díjas festőművész aki így méltatta: „Stonawski Tamás  látvány vizuális információiból módszeresen szelektál, célja, hogy minél kevesebb eszközzel és színnel tárja elénk saját világát, amely az objektívtől az egyedi szubjektív felé halad.” vagy a Munkácsy dijas Dienes Gábor festőművésszel, aki később tanítványává is fogadta.

 Csoportos kiállítások: Nagy részét a nyári alkotótáborok zárókiállításai teszik ki mint,  Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei ALKOTÓ PEDAGÓGUSOK kiállítása Debrecen, vagy az Országos  PEDAGÓGUSOK kiállítása Budapesten, Nagykárolyi Művészeti Napok Kiállítás (Románia)
1991 óta szerepelnek munkái különböző megyei és országos tárlatokon.1994 -től önálló kiállításokkal is jelentkezik a következő helységekben: Kocsord, Vásárosnamény, Nyírbátor, Kisvárda, Vaja, Csenger, Fehérgyarmat, Mátészalka, Nagykálló, Ajak.


A dolgok nem bonyolultak, ha anyanyelvükre fordítjuk őket.

A néhány festő törekvésében benne lévő gondolati tartalom önmagában kevés magának a jelenségnek a megmutatásához, ám a FÉNY, mint ezoterikus fizikai vagy technikai exoterikus tartam, közelebb visz hozzá! A dimenzió kiterjesztése, azaz az egységben látás maga az ismeretelméleti garanciája minden nagy szellemi megismerésnek, folyamatnak.

        Tamás átalakít és átrendez térben és időben. E lüktetés szinkronba tud kerülni a természetnek azzal az alapritmusával, melyet mi emberek legjobban szeretünk, mert a “kellemes” kategóriája által mélyen érint meg bennünket, ugyanakkor képes kiváltani a “katarzist” is . lásd itt felsorakoztatott képein -Kastély Eperjeskén, Hvar sziklái

 

A képfelület mozgása, a színek vibrálása, egymásba fonódása egy benső feszültség, mely sajátja a megjelenítési módnak.  A gesztus az ecsetnyomban már magában hordozza az alkotó teljes személyiségét. A festészet jelzett nyom, azaz minden ecsetnyomban, melyek adott halmaza maga a kép, benne van az alkotó szellemisége. Ezek minden valódi festő csemegéi, mai napig csodálható gesztusélmények. Az egyéni íz, zamat ilyenkor csak a témaválasztásban jelenik meg, lásd Tavirózsák, Holt Szamos cimű képein

Tamás nem a technikai segédletekben bravúroskodik, hanem a hívás energiájának mind közvetlenebb átadására törekszik. E törekvésben jelenik meg - az ecsettel meghosszabbított kéz mozgásától  a vásznon  a választott forma.           

        Tamás a maga fénymisztikájával; tájszemléletével atmoszférikus tájábrázolása, valamint a plein air-festészethez közelálló alkotásaival valójában realista igénnyel a látottat, és nem a tudottat ábrázolta, követve a természetben a fényviszonyok hatását . E futó benyomások rögzítése, az impresszió megragadása a célja. Hivatkozva a francia festők jelszavaira - Vonal nincs a természetben, a formákat kizárólag színek révén érzékeljük. Bizonyitja Kerti pihenő című aktfestményén is.

Munkáinak más jellemzői, hogy Tamás a fény, levegő, a színek telítettségének, a visszatükrőződő színeknek az optikai problémáit is tanulmányozta. Néhány csendéletén a  tárgyak felületi, helyi színei  kis színfelületekké esnek szét; de nála a pillanat megragadása a látvány friss, közvetlen rögzítése a cél. Az impresszionistákhoz hasonlóan építi képeit felismeri, hogy minden szín kiegészítő színével gazdagítja  környezetét, így  az árnyék is színes felületként jelenik meg. Munkáinak nagyrésze az optikai keverés hatására  „összeáll” a festményei nem zavaró színhalmazok hanem az oldott, laza ecsetvonás, a vibráló tónusok koherensen, izlésesen követő szériái. Túllép a kontúr- és vonalperspektíván, maga a fény az ábrázolandó, szobrászi és festői felületkezeléssel dolgozik, így bravúros fény-árnyék hatásokat kölcsönöz műveinek.

A fény akár a mintázás része, a keresett pillanatszerűség, a tovatűnő, a benyomás rögzítése kétségkívül az impresszionizmushoz köti művészetét - ugyanakkor eltér az impresszionista elvektől, mert művei túlnyomó része, misztikus és a plasztikai jelentéssel egyenértékű az érzelmi, a szimbolikus, az irodalmi jelentés.

A realizmus a valóság torzításmentes megragadására törekszik, de nem annak esetleges visszaadására, hanem művészi visszatükrözésére.Stonawsky Tamás módszere a látványnak részleteiben való alapos szemügyrevétele, az a „megfigyelés”, részletszépségek iránti fogékonysága  páratlan.

            Művészetében az izmusok hatása ugyan kimutatható, de az ő realizmusa, impresszionizmusa vagy expresszionizmusa már sajátosan egyéni, mindezek képépítő rendszerében csak formai adalékok a kifejezés érdekében. Így a kezdeti korszak munkáiban is már egy nagyobb rendezőelv szolgálatában álltak ezek a formahatások, utánzó felfogásról nem beszélhetünk, a kimutatható stiláris jegyek is csak eszközök voltak a szintézisteremtő folyamathoz.

Autonóm művészi világképe személyéből fakadó magányosan fejlődött messze minden képzőművészeti szerveződéstől, mozgalomtól. Ez a természetesség párosult egy költői világlátással, ahol a belső képzet- és élményvilág adta művészetének alapját, így egy olyan mitikus világképet fedett fel, ami az emberben rejtve mindig jelen van,

 

         Tamás képes újra feltámasztani bennünk a mágikus világlátást, ami által visszatalálhatunk a természet egységéhez. A formaeredethez való eljutás vágya irányította, ami egyben Istenhez való állandó közeledés, így minden festménye a létezés magasabb szintjére való törekvés és egyben az anyag és szellem szétválaszthatatlan egysége.

 



Olvass tovább: http://vetrobsa.webnode.hu/news/uj-esemeny/

Stonawski Tamás magyarországi grafikus, festőművész-tanár “ Látvány és csend “ című egyéni kiállítása nyílik a brassói Evangélikus –Lutheránus Egyházközség kiállítótermébe (Iuliu Maniu út 2 szám) 2013 március 15-én 18.00 órától. A látogatókat köszönti Koszta István tiszteletes, majd a művész barátja Nagy Miklós vette át a szót, a kiállított anyagot értékelte Vetró B. Sebestyén András, a brassói Művészeti Líceum tanszékvezetője.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Stonawski Tamás a Földön járó, kutató Alkotó –

a valóságot szubjektíven áthangolja

             1970-ben született Martfűn, ahol szüleivel 1988-ig, a főiskola megkezdéséig élt. Képzőművészet iránti érdeklődése már általános iskolában megmutatkozott, különórákra, rajzszak-körre járt. Grafikák, linómetszet, rézkarc tehnikákat tanulmányozta és az alapokat sajátította el. Ebben az  időben publikálja frissen készült sorozatait  különböző helyi lapokban,és több csoportos kiállításra kap meghívást.
             Nyíregyházán fizika-matematika szakos tanári diplomát szerzett 1993-ban, majd az ELTE fizika szakán 1998-ban. 2003-ban a Nyíregyházi Főiskolán rajztanári diplomát szerzett.1993 óta Mátészalkán él és alkot.1995-től a Déri Miksa Szakközépiskolában tanít, 1999 óta a GDF adjunktusaként is tevékenykedik.
               1995-ben, 1997-ben és 2002-ben verseskötetei jelentek meg saját illusztrációival.
             20 éves kora óta fest olajképeket. Főleg tájképek, csendéletek, aktok, porték érdeklik. A szatmári táj lebilincseli néholi érintetlenségével, többször űzi a plain-air-t, de műtermi munkái is akadnak. 2000 óta  nyári alkotótáborokban, művésztelepeken alkot (Monok, Máriapócs, Tiborszállás, Homonna (Szlovákia), Nyírbogát).
             Munkássága révén olyan jeles művészekkel kerül kapcsolatba mint a Szabó Károly-Herman Lipót-díjas festőművész aki így méltatta: „Stonawski Tamás  látvány vizuális információiból módszeresen szelektál, célja, hogy minél kevesebb eszközzel és színnel tárja elénk saját világát, amely az objektívtől az egyedi szubjektív felé halad.” vagy a Munkácsy dijas Dienes Gábor festőművésszel, aki később tanítványává is fogadta.

 Csoportos kiállítások: Nagy részét a nyári alkotótáborok zárókiállításai teszik ki mint,  Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei ALKOTÓ PEDAGÓGUSOK kiállítása Debrecen, vagy az Országos  PEDAGÓGUSOK kiállítása Budapesten, Nagykárolyi Művészeti Napok Kiállítás (Románia)
1991 óta szerepelnek munkái különböző megyei és országos tárlatokon.1994 -től önálló kiállításokkal is jelentkezik a következő helységekben: Kocsord, Vásárosnamény, Nyírbátor, Kisvárda, Vaja, Csenger, Fehérgyarmat, Mátészalka, Nagykálló, Ajak.


A dolgok nem bonyolultak, ha anyanyelvükre fordítjuk őket.

A néhány festő törekvésében benne lévő gondolati tartalom önmagában kevés magának a jelenségnek a megmutatásához, ám a FÉNY, mint ezoterikus fizikai vagy technikai exoterikus tartam, közelebb visz hozzá! A dimenzió kiterjesztése, azaz az egységben látás maga az ismeretelméleti garanciája minden nagy szellemi megismerésnek, folyamatnak.

        Tamás átalakít és átrendez térben és időben. E lüktetés szinkronba tud kerülni a természetnek azzal az alapritmusával, melyet mi emberek legjobban szeretünk, mert a “kellemes” kategóriája által mélyen érint meg bennünket, ugyanakkor képes kiváltani a “katarzist” is . lásd itt felsorakoztatott képein -Kastély Eperjeskén, Hvar sziklái

 

A képfelület mozgása, a színek vibrálása, egymásba fonódása egy benső feszültség, mely sajátja a megjelenítési módnak.  A gesztus az ecsetnyomban már magában hordozza az alkotó teljes személyiségét. A festészet jelzett nyom, azaz minden ecsetnyomban, melyek adott halmaza maga a kép, benne van az alkotó szellemisége. Ezek minden valódi festő csemegéi, mai napig csodálható gesztusélmények. Az egyéni íz, zamat ilyenkor csak a témaválasztásban jelenik meg, lásd Tavirózsák, Holt Szamos cimű képein

Tamás nem a technikai segédletekben bravúroskodik, hanem a hívás energiájának mind közvetlenebb átadására törekszik. E törekvésben jelenik meg - az ecsettel meghosszabbított kéz mozgásától  a vásznon  a választott forma.           

        Tamás a maga fénymisztikájával; tájszemléletével atmoszférikus tájábrázolása, valamint a plein air-festészethez közelálló alkotásaival valójában realista igénnyel a látottat, és nem a tudottat ábrázolta, követve a természetben a fényviszonyok hatását . E futó benyomások rögzítése, az impresszió megragadása a célja. Hivatkozva a francia festők jelszavaira - Vonal nincs a természetben, a formákat kizárólag színek révén érzékeljük. Bizonyitja Kerti pihenő című aktfestményén is.

Munkáinak más jellemzői, hogy Tamás a fény, levegő, a színek telítettségének, a visszatükrőződő színeknek az optikai problémáit is tanulmányozta. Néhány csendéletén a  tárgyak felületi, helyi színei  kis színfelületekké esnek szét; de nála a pillanat megragadása a látvány friss, közvetlen rögzítése a cél. Az impresszionistákhoz hasonlóan építi képeit felismeri, hogy minden szín kiegészítő színével gazdagítja  környezetét, így  az árnyék is színes felületként jelenik meg. Munkáinak nagyrésze az optikai keverés hatására  „összeáll” a festményei nem zavaró színhalmazok hanem az oldott, laza ecsetvonás, a vibráló tónusok koherensen, izlésesen követő szériái. Túllép a kontúr- és vonalperspektíván, maga a fény az ábrázolandó, szobrászi és festői felületkezeléssel dolgozik, így bravúros fény-árnyék hatásokat kölcsönöz műveinek.

A fény akár a mintázás része, a keresett pillanatszerűség, a tovatűnő, a benyomás rögzítése kétségkívül az impresszionizmushoz köti művészetét - ugyanakkor eltér az impresszionista elvektől, mert művei túlnyomó része, misztikus és a plasztikai jelentéssel egyenértékű az érzelmi, a szimbolikus, az irodalmi jelentés.

A realizmus a valóság torzításmentes megragadására törekszik, de nem annak esetleges visszaadására, hanem művészi visszatükrözésére.Stonawsky Tamás módszere a látványnak részleteiben való alapos szemügyrevétele, az a „megfigyelés”, részletszépségek iránti fogékonysága  páratlan.

            Művészetében az izmusok hatása ugyan kimutatható, de az ő realizmusa, impresszionizmusa vagy expresszionizmusa már sajátosan egyéni, mindezek képépítő rendszerében csak formai adalékok a kifejezés érdekében. Így a kezdeti korszak munkáiban is már egy nagyobb rendezőelv szolgálatában álltak ezek a formahatások, utánzó felfogásról nem beszélhetünk, a kimutatható stiláris jegyek is csak eszközök voltak a szintézisteremtő folyamathoz.

Autonóm művészi világképe személyéből fakadó magányosan fejlődött messze minden képzőművészeti szerveződéstől, mozgalomtól. Ez a természetesség párosult egy költői világlátással, ahol a belső képzet- és élményvilág adta művészetének alapját, így egy olyan mitikus világképet fedett fel, ami az emberben rejtve mindig jelen van,

 

         Tamás képes újra feltámasztani bennünk a mágikus világlátást, ami által visszatalálhatunk a természet egységéhez. A formaeredethez való eljutás vágya irányította, ami egyben Istenhez való állandó közeledés, így minden festménye a létezés magasabb szintjére való törekvés és egyben az anyag és szellem szétválaszthatatlan egysége.

 



Olvass tovább: http://vetrobsa.webnode.hu/news/uj-esemeny/

Csoportos kiállítások

 

1991-1994: Megyei amatőr kollektív kiállítások

2000-2009: A nyári alkotótáborok zárókiállításai

2004: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei ALKOTÓ PEDAGÓGUSOK kiállítása Debrecen

2005: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei ALKOTÓ PEDAGÓGUSOK kiállítása Debrecen

2005: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Amatőr Atrium oklevelese

2005: Országos ALKOTÓ PEDAGÓGUSOK kiállítása Budapest

2005: Nagykárolyi Művészeti Napok Kiállítás (Románia)

2005: A Homonnai Városi Galéria állandó kiállításán 2 képe látható

2006: Amatőr Artium Megyei oklevelese

2008 Budapest, Magyar Kultúra Alapítvány Székháza, Ajaki zárókiállítás

2009 Ajak, megyenap; zárókiállítás / Foeni, zárókiállítás / Tyukod, zárókiállítás

2009 Nagykároly, zárókiállítás / Ajak Zárókiállítás

2010-2011 Tyukod, Zsurk zárókiállítás

2012 Csenger, Zárókiállítás

2012 Nagykároly, Provinciart

2013 Brassó

2016 Mátészalka, a Szatmári Alapfokú Művészeti Iskola jubileumi kiállítás

2017 Mátészalka, a Szatmári Művésztelep zárókiállítása, Nagybánya, a Nagybányai Művésztelep zárókiállítása

 

 

 

Önálló kiállításai:

 

  • 1994: Mátészalka
  • 1995: Kocsord, Mátészalka, Fehérgyarmat
  • 1996: Vásárosnamény, Nyírbátor, Kisvárda, Vaja
  • 1997: Csenger, Mátészalka
  • 2000: Fehérgyarmat, Mátészalka
  • 2001: Nagykálló
  • 2004: Ajak
  • 2008 Budapest, Magyar Kultúra Alapítvány Székháza
  • 2012 Brassó
  • 2015 "Miértek a festészetben" összefoglaló kiállítás Nagyecsed, Mátészalka
  • 2016 "Otthonról indultam" Martfű


[1] Részt vesz a „Tervezzünk tárgyakat!” pályázaton egy matematikai segédeszközzel, mely a függvények kényelmes ábrázolását szolgálja.

[2] Nagy hatást tett rá tanára Dr. Sas Elemér (1930-1998).

[3] Az általa vezetett tantárgyak: matematika, fizika, elméleti fizika, méréstechnika, digitális rendszerek és irányítástechnika, műszaki alapismeretek, technológiai alapismeretek, elektrotechnikai alapismeretek, mikrovezérlők alkalmazástechnikája.

[4] A Mozaik tankönyvkiadó oktatási filmanyagának létrehozásában, bővítésében vesz részt 2009-től

[5] Előadásainak címei: Ki találta fel az időt? Gericault és az elektron. Az elméleti fizika népszerűsítésein dolgozik.

[6] 1999

[7] 2000

[8] Budapest, Szeged, Debrecen ,Szombathely, Nyíregyháza, Zalaegerszeg, Székesfehérvár, Veszprém, Mátészalka, Vásárosnamény, Nyírbátor , Vállaj, Gávavencsellő, Csenger , Kocsord, Porcsalma, Nyírmada, Fehérgyarmat, Rozsály, Boldogkőváralja, Újfehértó, Karcag, Sárospatak

 

[9] 2009-ben a Mozaik kiadó módszertani előadója Fizika tantárgyból.

[10] Zebegény, Monok, Máriapócs, Tiborszállás, Humenné (Szlovákia), Nyírbogát, Foeni (Románia), Ajak, Tyukod, Porcsalma, Szamossályi, Jelsa (Horvátország), Zsurk, Csenger, Nagybánya, Mátészalka

[11] http://www.alkototabor.eoldal.hu

[12] Részt vett a helyi Komédiás Kör  több előadásában, ill. nyári színésztáborokban, mint amatőr színész.

[13] 2002

Asztali nézet